Ecoman akcióba lép
A többek között állatvédő, kutató, színész, zenész és dublőr (vagyis rendkívül elfoglalt) Megyeri Balázst a magyar Jason Momoaként, Ecomanként, vagy akár a Rossmann plakátokról ismerjük. Most kicsit közelebb kerülünk hozzá.
Min dolgoztál mostanában?
Jelenleg forgatások képezik a munkáim jelentős részét. Nemrég szerepelhettem Herendi Gábor sorozatában Oroszlán Szonjával és Szabó Győzővel, közben készülök Rózsa Gábor legújabb mozifilmjére, amiben egy nagyon vicces karaktert alakítok, és mielőtt elkezdek két másik sorozatot forgatni, két saját műsorom előkészületeit fejezem be és mindemellett ott a számomra legfontosabb ügy, a környezetvédelem, amit az újonnan alakult Zöld Koalícióval karöltve végzünk.
Hogyan váltál Ecomanné?
A környezetvédelem egészen fiatal korom óta szerves része az életemnek. A szüleim gyakran vittek túrázni, a nagyszüleim pedig vidéken éltek. Apukámmal mindig próbáltuk megmenteni a sérült erdei állatokat, ápoltuk őket, amíg fel nem épültek. Számomra mindig természetes volt a természettel való kapcsolatom.
Hogyhogy mégsem egy mezőgazdasági szakon végeztél?
Szerintem is kézenfekvő lett volna, de valahogy az ifjúkori kíváncsiságom mindig máshova sodort, amikor nem a sörözőkbe, akkor főleg a bölcsészettudományok és a pszichológia irányába. A parapszichológiai jelenségek misztikuma érdekelt a legjobban és az örök kérdés, hogy valóban annyi-e a világ, amennyit az érzékszerveinkkel fel tudunk fogni belőle? Egy biztos, „Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes” (William Shakespeare – a szerk.)
Ha csak az egyik tevékenységeddel foglalkozhatnál, melyiket választanád?
Nehéz kérdés, mivel nekem az egyik lételemem, hogy mindig keresek valamit, amibe kapaszkodhatok, amiről mindent kideríthetek. Ha tehetném, a végtelenségig bővíteném ismereteim tárházát.
Ha egyet választhatnék, akkor szerintem a gyógyítást választanám. A pszichológia is ezért tetszett meg nagyon, a másokon való segítség lehetősége miatt. Az emberiség az urbanizáció és a digitális globalizáció mentén távolodik önnön természetétől és az őt körülvevő bolygó természetétől. A gyógyításban a természethez való visszavezetés képessége foglalkoztat a leginkább, így igazából bármit is választanék, a konklúzió mindig ugyanaz lenne, „retour á la nature”, vissza a természethez.
Hiszel bármilyen konspirációs teóriában?
Hinni Istenben hiszek, de van pár olyan elmélet, amiről úgy gondolom, lehet valóságalapja. Gondolj bele, mennyi mindenről gondoltuk azt az utóbbi években, hogy úgysem fog bekövetkezni és mégis milyen meglepő eseményeknek lehetünk tanúi. Háborúk, világjárványok, szinte minden hétre jut valami új.
A színészi karrieredhez visszatérve, hogyan vették észre, hogy hasonlítasz Jason Momoára?
A hosszú haj és a szakáll sokat segített, ezek nélkül valamivel nehezebb dolgom lett volna. A konspirációs teóriákra visszatérve, ha valaki nekem tíz évvel ezelőtt azt mondja, hogy Jason Momoa dublőre leszek, vagy hogy kentaurként fogok megjelenni egy reklámban csak nevettem volna, és meghívtam volna egy sörre. Viszont ma már bármit el tudok képzelni. Meg sem lepődnék egy földönkívüli invázió láttán, csak szólnék az űrhajópilótáknak, hogy vigyázzanak a fűre.
Nem érzed kicsit úgy, mintha Jason Momoa árnyékában élnél?
Elég nagy árnyéka van, kényelmesen elférek alatta, főleg Hawaiion. Mióta hosszú hajam van és szakállam, gyakran hasonlítgattak Thorhoz is, illetve bármilyen hosszú hajú karakterhez. Mikor először megláttam Jason Momoát a Conan, a barbár remake-jében, azt mondtam az öcsémnek, na ezzel a sráccal egyszer szívesen leülnék sörözni. Aztán jött a Dűne stábja Magyarországra és beválogattak űrharcosnak. Éppen kerestem a helyem a forgatáson, csodáltam a sok külföldi színészt s szívtam magamba az Arrakis levegőjét, mikor egyszercsak hátrafordultam, és mintha magamat láttam volna. Egy lobogó hajú bőrdzsekis srác jött felém, ő volt, Joseph Jason Namakaeha Momoa (barátainak csak Józsi), akkor találkoztam vele először. Aztán később megkértek, hogy helyettesítsem pár jelenetben, így lettem a dublőre. Le kellett másolnom a mozgását, a nézését, a járását, hát jó, hogy nem a csípőjének a ringását is. Úgy kellett utánoznom, hogy ne vegyék észre, hogy nem ő vagyok. Később a menedzserein keresztül felvettük a kapcsolatot, így személyesebb légkörben is találkozhattunk. Nagyon közvetlen volt, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Emellett hatalmas löketet adott a munkásságomnak a vele való kapcsolat, ezt én kiváló lehetőségnek tekintettem. Szerintem a népszerűség önmagában nem jelent semmit, az a fontos, hogy mit kezdünk vele. Én például a környezetvédelemben való aktív jelenlétre, környezettudatos életre szeretném buzdítani a követőimet.
(Erdélyi Bíborka)
