Kádár L. Gellért: Úgy mentem el a castingra, hogy ez a szerep az enyém
A Hunyadi Jánosról készült televíziós sorozatban a törökverő stratéga életének, személyiségének, korának mélységeibe nyerhetünk betekintést, úgy, hogy közben egy nagyon izgalmas, világszínvonalú produkciót láthatunk egy történelmi film helyett. Igazi „Netflix-sorozat” ez, ami nagyban köszönhető a főhőst alakító Kádár L. Gellért alakításának, kisugárzásának és karakterének. Vele beszélgettünk Hunyadi Jánosról, a Hunyadi-sorozatról, a filmezés kihívásairól és persze Gellértről magáról.
Meglátása szerint miért fontos történet Hunyadi Jánosé?
Hunyadi saját magát küzdötte fel a kormányzói szintre. Mindezt úgy, hogy voltak hibái bőven, de kinek nincsenek? Szerintem ez a legfőbb üzenet: mindenkinek vannak hibái, és nem mindenki születik hősnek, de kellő akarattal, kitartással, tanulással és alázattal szinte bármit elérhetünk.
Ön milyennek képzelte Hunyadi karakterét? Sikerült visszaadnia mindazt, amit gondolt róla?
Hunyadit mindenki hősként, legendaként képzeli el, mert a mi tudatunkban úgy is él. A törökverő, a stratéga. De mindenekelőtt ember volt. Kezdetben én is csak arra gondoltam, hogy ezt a harcos, hős jelleget hogyan tudnám a képernyőre vinni. De a forgatókönyv olvasása közben, a forgatásokon kiderült számomra is, hogy ennél ő sokkal összetettebb volt: felelősségteljes apa, gyengéd szerető, elszánt harcos. A sorozat jól kiemeli mindazt, ami elsőre nem feltétlenül jutna eszünkbe a karakterről, és nekem is segített máshogyan elképzelni Hunyadit. Szerintem mindezt jól meg tudtam ragadni az alakításomban is, büszke vagyok a munkámra.
A sorozat producerei arról beszéltek interjúkban, hogy már a sorozat elkészülése került veszélybe, mert nem találták azt a Hunyadi-figurát, akit elképzeltek, egy amerikai stílusú hőst – aztán rábukkantak Önre. Mindig is ott volt Önben ez a hős-karakter, vagy Hunyadi hozta ki?
A castingon nálam elszántabb és motiváltabb emberrel nem találkozhattak. Mindent beleadtam, és úgy mentem el, hogy ez a szerep az enyém. Emellett valószínűleg fontos volt a külsőm is, illetve a kisugárzásom. Az, hogy bennem volt, szerintem nem kérdés. Eleinte azonban nehéz volt kihozni magamból azt a férfi „őserőt”. Én mindig inkább visszafogottabb jófiú voltam. A forgatásokkor aztán főleg Farkas Balázs akciórendezőnek köszönhetően sikerült előhoznom magamból ezt a belső tüzet, és azóta is hálás vagyok neki is és az egész kaszkadőr csapatnak is, mert nagyon sokat tanultam tőlük, ami kellett ahhoz, hogy a képernyőkön Hunyadi legyen és ne Gellért.
Mi volt a legnehezebb feladat a forgatás során? Mi okozta a legnagyobb kihívást?
Az említett kaszkadőrjelenetek ilyenek voltak. Nagy felelősséggel járnak ezek, mert egy kis hiba és máris sérülést okozol magadnak vagy valaki másnak. Nagyon sokat kellett tanulnom ahhoz, hogy ezeket jól és biztonságosan végre tudjam hajtani. Emellett persze beszélni kell a környezetről is, ami nem kímélt minket. Forgattunk hidegben, negyven fokos melegben, szélben, esőben. Ezek nem könnyítették meg a dolgunkat és komoly kihívást jelentettek.
És mit élvezett benne a legjobban?
Szinte mindent. Az embereket, akiket megismertem. A szakembereket, akiktől rengeteget tanultam. A lovak közelségét, a forgatás hangulatát, ami végig nagyszerű volt. Nehéz lenne mindent felsorolni.
Mit tanult a szerepből és a forgatásból, amiről már most látja, hogy színészi pályáján később is kamatoztatni tudja?
Az akciójelenetekre való felkészülés során megtanultam például lovagolni, ami bármikor jól jöhet még, de ugyanígy tudom, hogy kell megfogni egy kardot és vívni vele. Emellett sok olyan dolgot tanultam magamról is, amik később jól jöhetnek egy karakter esszenciájának megragadásához. Rengeteget tanultam továbbá a rendezőktől, akiknek nagyon hálás vagyok a közös munkáért. Az, hogy több rendezővel is dolgozhattunk, azt is jelenti, hogy több munkamódszert ismerhettünk meg. Minden, amit itt tapasztaltam, segítségemre lesz a jövőben, ebben biztos vagyok.
Egészen más színészi készségeket igényelnek, sokan nem is tudnak mindkettőben kiteljesedni: a színház vagy inkább a film az Ön terepe?
A Hunyadi és a sorozatot övező profizmus miatt ez a világ elkezdett vonzani. Nagyon szeretnék még filmezni, egyelőre azt érzem, hogy ez a nekem való irány, és még nagyon sok mindent szeretnék megvalósítani. Bővítem az eszköztáram, fejlesztem a képességeimet, hogy készen álljak mindenre. A színháznál sokszor fontos az improvizáció is, illetve sokkal szabadabban lehet színészkedni. Mindig résen kell lenni és koncentrálni, szerintem ezek nekem sosem okoztak például problémát, és úgy érzem, jó is vagyok benne, de nem vágyom vissza. A filmezés teljesen más. Ha ki kell emelni valamit, az az, hogy sokkal közelebbről látnak a nézők. Fontosak a legapróbb mimikák is, a finomságok.
Mindig színész szeretett volna lenni? Hogyan vált azzá?
Nem. Egészen véletlenül keveredtem bele ebbe a világba. A testvérem után matematika–informatika szakra mentem a középiskolába is. Harmadévesként aztán bekerültem a kézdivásárhelyi diákszínjátszó csoportba. A Képzelt riportba kerestek jó hangú diákokat, én meg szívesen énekeltem, megnyugtatott. Ezek után jutott eszembe, hogy lehet, hogy ez a nekem való szakma. Sokáig mégsem mertem elhatározni magam, mert ahonnan én jövök, nincsenek túl jó véleménnyel a művészekről. Végül belevágtam és nem bántam meg.
