Pikali Gerda szerint a színészet lényege: „Közvetíteni valami jót, elgondolkodtatót és értéket”
Pikali Gerda Jászai Mari-díjas színésznő pályája a színház, a szinkron, a mozi és a televízió világán ível át, sokoldalú szerepeivel és jellegzetes hangjával vált mindenki által ismert színművésszé. Munkásságát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen alapozta meg, azóta pedig számos színházi-, filmes- és sorozatszerep, valamint ikonikus szinkronalakítás fűződik a nevéhez. Most mesél pályájának meghatározó állomásairól, szerepeiről és a színészethez való viszonyáról.
Több színház társulatában játszol. Mit ad számodra ez a sokszínűség, milyen hatással van a változatosság a színészi játékodra?
Akárhol vagyok, ugyanaz az ember maradok, de minden közeg és minden kolléga hat rám. Mindig tanulok valami újat attól a csapattól, akikkel éppen együtt dolgozom. Van, ahol könnyedebb vígjátékokat játszunk, és bár alapvetően drámai alkatnak tartom magam, a humort is nagyon szeretem és rengeteget tanulom a kollégáimtól. A József Attila Színház az anyaszínházam, mellette a Fórum Színházban, az Újszínházban, a Hangjegy Színházban és a Körúti Színházban is játszom – utóbbinak alapító tagja is vagyok –, így sokféle közegben dolgozhatok, sok kollégával találkozom, és igyekszem mindenkitől tanulni valamit. Ez a fajta sokszínűség nekem nagyon sokat ad, és kifejezetten jól érzem magam a színházi közegben, ami tulajdonképpen a második otthonom – sőt, néha az első is, hiszen rengeteg időt töltünk ott. Azt érzem, hogy a pályámon jelenleg nagyon boldog és kiegyensúlyozott vagyok, mert minden részét szeretem annak, amit csinálok, nincs olyan, amit ne élveznék.
Az első musical szereped a József Attila Színházban a Vértestvérek című világhírű Broadway darab volt, amiben a főszerepet, Mrs. Johnstone-t, az ikreket nevelő anyát alakítottad nagy sikerrel. Felidéznéd, mit jelentett számodra ez a szerep, és miért volt ennyire meghatározó?
Prózistaként nagy kihívás volt. Maga a darab is gyönyörű, a történet egy kilencgyermekes anya életét és küzdelmét mutatja be. Ez az anyaszerep a színpadon kívül is megmaradt, a mai napig sokan hívnak mamának a partnereim közül, akikkel a darabban játszottam. Ez a szerep nagyon meghatározó volt lelkileg és színészileg is, egy igazi mérföldkő volt az életemben. Azóta, szárnyakra kaptam az éneklés terén. A musical mellett ez egy drámai szerep volt, ami számomra különösen fontos, mert alapvetően a tartalmasabb, mélyebb történetek állnak hozzám közel, ezek tesznek boldoggá a színpadon.
Sokan a Jóban rosszban napi sorozat Nagy Gabriella rendőr századosaként is ismerhetnek. Milyen hatással volt rád ez a szerep, és miben változtatta meg a pályádat?
Nagyon élvezem a filmezést is, mert a napi forgatások arra tanítják meg az embert, hogy nagyon rövid idő alatt is meg kell tudni csinálni egy jelenetet, tehát teljes mértékben felkészültnek kell lenni. A forgatások alatt sokat tanultam a médiáról is, a sorozatban eltöltött hét évem ebből a szempontból nagyon meghatározó és tanító időszak volt számomra, sok barátra is szert tettem. Ráadásul gyerekkori álmom is volt, hogy egyszer nyomozó legyek, amit itt kiélvezhettem. A színészetben ezt is különösen szeretem, hogy nagyon sokféle szerep és bennem lévő vágy visszaköszön, amit el tudok játszani. Így ebből a szempontból teljesnek és boldognak érzem az életemet, mert nincs bennem olyan érzés, hogy bármi is hiányozna.
A Duna TV csatornájának is a hangja vagy. Mesélj erről a munkáról!
A csatornának 2015 óta, 11 éve vagyok a hangja. Ez rekordnak számít. Nagyon szeretem a munka változatosságát és izgalmát. Folyamatos készenléti állapotot igényel, hiszen bármikor jöhet műsorváltozás vagy új anyag, amit rövid időn belül fel kell mondani. Gyakran előfordul, hogy hirtelen kell felvételt küldeni, ilyenkor akár két jelenet között, a színpadról lejőve is megoldom, mert fontos számomra ez a munka. Bár kapok instrukciókat, mégis nagy bizalmat jelent, hogy rám van bízva az anyag, és idővel sikerült kialakítanom egy saját stílust, ami az arculat meghatározó részévé vált. Ennyi év után is még mindig nagyon várom az új feladatokat, egy nagyon jó kihívásnak tartom a munkát. Egyfajta közösségként tekintek rájuk, nagyon jó velük együtt dolgozni, és úgy érzem, igazán jól működünk együtt.
Mit gondolsz, mi a színészet valódi feladata ma?
Közvetíteni valami jót, elgondolkodtatót és értéket – személyre szabottan, hiszen mindenkihez más és más gondolat jut el belőle. A színház arra is jó, hogy kikapcsol mindenkit. Most azt tapasztaljuk, hogy inkább a vígjátékokra van nagyobb kereslet, mert azok a vidámságukkal rántják ki az embereket a hétköznapokból, és repítik el őket egy másik világba.
A due.hu oldalon elolvashatod a teljes interjút!
(Deutsch Levente)
