Márton Viviana és Márton Luana: Soha nem vagyunk egyedül, mi mindig ketten vagyunk
Hiszik, hogy a győzelmeik által megmutatják a fiataloknak, hogy semmi nem lehetetlen –ha nekik sikerült, sikerülhet másnak is. A Márton-ikrekkel, Vivianaval és Luanaval 20. születésnapjuk előtt beszélgettünk sikerekről, mentális erőről, arról, hogy továbbra sem versenyeznek majd egymás ellen és arról, hogy miért fontos nekik, hogy ők a Sportoló Nemzet Tanév nagykövetei.
Elképesztő fiatalon már rengeteg minden van mögöttetek. Most lesztek 20 évesek, Viviana olimpiai bajnok, az Év Női Sportolója Magyarországon, Luana pedig kétszeres világbajnok. Hova vezet út még innen felfelé?
Viviana: Tényleg elég korán értük el ezeket a sikereket, de ez csak tovább motivál minket, hogy folytassuk. Lehet, hogy valaki megnyugodna, vagy már nem fókuszálna annyira egy ilyen helyzetben. Minket csak erősít a siker, arra késztet, hogy menjünk edzeni és arra, hogy még többet érjünk el.
Luana: A munkát, amit beleteszünk, mindig láttuk az eredményben is. Az elmúlt évben, de a legutóbbi hét évre is mondhatom, hogy kifizetődtek az erőfeszítéseink. Mindig teljesen sokkol minket, amikor eszünkbe jut, hogy mit műveltünk. Néha csak nevetünk rajta, amikor kimondjuk, hogy ő olimpiai bajnok, én pedig kétszeres világbajnok. A motiváció nem megy el, még többet akarunk.
Edzőpartnerei is vagytok egymásnak – a nehezebb napokon mivel segítitek át a másikat?
V.: Mindig vannak nehezebb napok, de folyamatosan azt kérdezzük egymástól, hogy „mi a célunk?”. Tudatosítjuk ilyenkor, hogy miért is edzünk. Mindig odafigyelünk egymásra, a kis hibákra is, így pedig mindketten fejlődünk.
L.: Mindig azt mondom, hogy nagyon szerencsések vagyunk egymással. Nem mindenkinek van egy ikertestvére, aki segít mindenben. Mi soha nem vagyunk egyedül, mi mindig ketten vagyunk.
Van egy fogadalmatok, hogy nem versenyeztek egy súlycsoportban, miközben a legnagyobb sikereiteket 67 kg-ban értétek el. Hogyan születik döntés arról, hogy ki indul másik súlycsoportban?
V.: Kiskorunkban eldöntöttük, hogy nem küzdünk egymás ellen. Az olimpiára fókuszálunk. A ranglistapontok gyűjtése dönti el ezt a kérdést. Ha Luanának fontosabb 67-re felkészülni, akkor ő megy fel, én pedig le. Tehát ha egy súlyban vagyunk, akkor a ranglista dönt. Akinek éppen jobban kellenek a pontok, az marad, a másik pedig alkalmazkodik hozzá.
L.: A fontos versenyeken egy ország egy súlycsoportban csak egy versenyzőt indíthat. Így a szabályok sem engednék, hogy ugyanabban induljunk egy világversenyen. Most van egy évünk, hogy eldöntsük, hogy ki versenyez 67 kg-ban a Los Angeles-i olimpián.
Az edzőtök azt mondta rólatok, hogy mentálisan ti vagytok a legerősebbek. Ez veleszületett adottság, vagy tanulható képesség?
V.: Már a szüleink is úgy neveltek, hogy ne adjuk fel, és hogy képesek vagyunk bármit megcsinálni. Hetente dolgozunk egy mental coach-csal is, aki sokat segít. Ezen a szinten már mindenre figyelni kell, a legkisebb dolgok is számítanak a végén. Aki mentálisan erősebb, az győz.
L.: Erre nem mindenkinek van tehetsége. Akik a sportban legendává válnak, azok sokszor erre születnek. De a tehetség nem elég, sokat kell mellé dolgozni. A mentális részét pedig érezni is kell.
A Sportoló Nemzet Tanév nagykövetei lettetek, ennek apropójából is beszélgetünk most. Hogy látjátok, tapasztaljátok saját ismertségeteket, különösen a fiatalok körében?
V.: Magyarországon sokszor megismernek és megállítanak az utcán. Ahogy visszatértünk az olimpia után, hirtelen mindenki ismert minket, mindenki gratulálni akart.
L.: A taekwondóval sokan az olimpia kapcsán találkoztak először, ahogy Párizst követően ismert meg minket is a nagyközönség. Jó érzés ez nekünk, szeretjük, hogy felismernek minket, kedvesek velünk. Öröm, hogy sokszor a gyerekeket is motiválni tudjuk a sikereinkkel.
Miért vállaltátok a nagykövetséget? Miért fontos ez nektek?
V.: Nagyon fontos nekünk, hogy támogassuk a gyerekeket, hogy lássák, milyen fontos sportolni. Nemcsak a jó eredmények miatt, hanem mert az egészségükre és az életükre is jó hatással van. Hisszük, hogy a mozgás hasznos és szeretnénk, hogy mindenki megtalálja azt a sportágat, ami neki tetszik.
L.: Vannak gyerekek, akik még nem tudják, hogy mit sportoljanak. Talán, ha látnak egy sikeres versenyzőt és kedvet kapnak kipróbálni az adott sportágat, elindulhatnak azon az élethosszig tartó úton, amiről a Sportoló Nemzet Program is szól.
(Szücs Márton Teofil)
