Page 6 - DUE_TALLOZO_2020_SZEPTEMBER

PRESS OF
Válogatás az ország legjobb diáklapjaiból

Skatulyák

ÍTÉLTEK MÁR MEG TÉGED TÉVESEN? ÉS TE ÍTÉLTÉL MÁR MEG VALAKIT TÉVESEN?
TUDOD MI ENNEK A PSZICHOLÓGIAI HÁTTERE? MEGMUTATJUK NEKTEK,
+2*< 0,«57 .$7(*25,=£/-8. $= (0%(5(.(7 0£5 $= (/6· 7$/£/.2=£61£/

| Bárandi Dóri
| Szinapszis – A Semmelweis Egyetem
| hallgatói lapja

Az utcán sétálunk. A szembejövő emberek
arcát fürkészve azon merengünk,
hogy vajon milyenek is lehetnek. Egy
arckifejezés, egy gesztus vagy akár csak a
külső megjelenés alapján, szinte azonnal
számtalan gondolat suhan át az agyunkon,
aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat,
hogy már kész „kategóriadobozokkal”
rendelkezünk, amelyekbe legtöbbször
képesek vagyunk minden embertársunkat
könyörtelenül beleerőszakolni. Egy angol
klinikai pszichológus, Linda Blair szerint az
embereknek mindössze hét másodpercre van
szükségük ahhoz, hogy egy első találkozás
alkalmával véleményt formáljanak a másikról.
A fentiek függvényében a fejünkhöz
kaphatunk, hogy milyen kevés is
kellhet ahhoz, hogy egy ígéretesnek
tűnő emberi kapcsolatunkat néhány
elhamarkodott gondolat miatt jó mélyre
süllyesszük abban a képzeletbeli
fiókunkban. Ha pedig az első találkozáson
sikeresen túljutunk, és benyomásaink
pozitívak, akkor is előfordulhat, hogy
a későbbiekben hajlamosak vagyunk
a másikat tévesen megítélni.

DE MIÉRT IS SZELEKTÁLUNK? meg a másik személyiségét, illetve, hogy az közösség tagjaira feltétel nélkül vonatkoztak,
A pszichológusok szerint ez egyfajta önmagunkról közvetített kép is megfeleljen attól eltérni nem lehetett. Nyilvánvalóan
tudatalatti viselkedés, amely a túlélési annak a valóságnak, amit közölni szeretnénk. ez elengedhetetlen volt az életben
ösztönünkből fakad. Amikor először maradáshoz és a teljes csoport integritásának
találkozunk valakivel, akkor ösztönszerűen Mondhatni, egyfajta közösségi szereppel megőrzéséhez, azonban napjainkban ez
felmérjük, hogy fenyegetve vagyunk-e is bír, hiszen az evolúció során az egyén már másképpen működik. A közösségi
bármilyen formában a másik által. Csakhogy fennmaradásához elengedhetetlen volt a érdekekkel szemben egyre hangsúlyosabbá
az első találkozást legtöbbször nem órákon valamely csoporthoz való tartozás. Régebben válik az egyéni érdekérvényesítés,
át tartó ön- és társelemzés követi. Az időnk úgy működött, hogy az adott életközösség valamint az a tény, hogy manapság már
igencsak kevés arra, hogy helyesen ítéljük megalkotta saját szabályait, amelyek a számtalan csoport részesei lehetünk.
6