Page 32 - duetallozo_2022_marcius_inderaktiv

SZÉPÍTÉSZ
Magyar építőművészeti rovat a DUE Tallózóban

DÉVÉNYI TAMÁS:

„MÁR CSAK A NÖVÉNYEKET NÉZEM,

MERT AZOKBAN LEHET BÍZNI”

EGY OLYAN VÁROS HATOTT DÉVÉNYI TAMÁSRA FIATALKORÁBAN, MELY MA EGY
ELNÉPTELENEDŐ MEGYE KÖZPONTJA. HOGYAN ÉLI EZT Ő MEG SZEMÉLYESEN?
MI VEZETETT ODA, HOGY VÉLEMÉNYE SZERINT ELTŰNTEK A NÉZNIVALÓ HÁZAK
HAZÁNKBAN? ELMENNE A RÁC FÜRDŐBE, HA MEGNYÍLNA? EZEKRŐL BESZÉLT
LAPUNKNAK A YBL MIKLÓS-DÍJAS ÉPÍTÉSZ.

MIÉRT KEZDETT ÉRDEKLŐDNI GONDOLOM, AKKOR NEM NÉZI JÓ Azokban a helyi értékekben, amikre fel lehet
AZ ÉPÍTÉSZET IRÁNT? SZEMMEL, HOGY SALGÓTARJÁN építeni egy új város koncepcióját, nem találja
Salgótarjánban voltam gyerek. Volt nagy EGY ELNÉPTELENEDŐ RÉGIÓ a helyét az akkori modern építészet, pedig
kert, a végében patak, erdő. Tökéletes KÖZPONTJA JELENLEG. nemcsak, hogy helyi vagy országos, hanem
gyerekkori helyszín. A város, mint aránylag Abszolút nem. Most tartották télen a XXX. nemzetközi értelemben is egy nagyon jelentős.
friss megyeszékhely, akkor került abba a Országos Műemlékvédelmi Konferenciát, ami Megérdemelné, hogy büszke legyen az ott
lélektani és fizikai helyzetbe, hogy hirtelen pont azért volt Salgótarjánban, mert ez egy élő emberek sokasága erre, miközben ahogy
átpozícionálta az akkori hatalom. Az új csökkenő város, nagyon jelentős modern mondtam is, a megszületése egyáltalán nem a
megyeszékhelyhez az a „nincstelen Tarján”, építészeti örökséggel, ami gyakorlatilag nem demokrácia jegyei között történt, de jó építészek
ami a háború előtt jellemző volt, nem igazán nagyon tűnik értéknek az ott élők számára. kaptak munkát és szép, jól használható
stimmelt. Akkor az volt a döntés, hogy itt egy
új, szocialista várost kell létrehozni. Mivel
egy völgyben van, gyakorlatilag azt jelentette,
hogy majdnem mindent lebontottak, rengeteg
új ház épült. A nagy átépítésnek része volt
az, hogy a külterületen lakók egy részét
beköltöztették a belvárosba, és fordítva. Hogy
politika volt-e, hogy egyre kevesebb ember
ismerje egymást vagy sem, azt nem tudtam
akkor, és nem tudom most sem. Beköltöztünk
a város közepébe. Egy folyamatos építés alatt
lévő, gyerek számára szintúgy nagyon érdekes
közegbe. Én akkor voltam negyedikes, ez
az egyik legfogékonyabb kor. Egyik oldalról
fantasztikusan lehetett bandázni. A rengeteg
építkezés csomó lehetőséget teremtett
erre. Maga az építés nagyon meghatározó
dologgá vált, plusz apukámnak volt egy
rokona, akinek küldték az Építőművészet
című újságot. Nyilván fogalmam sem volt
az építészetről, de láttam egy nagyon jó
minőségű, vastag papírra nyomott magazint
– ami abban az időben abszolút nem volt
természetes –, és ez így megmaradt bennem.
Ez a környezet inspirált, és voltak barátaim
is, akiket ez érdekelt. Nem volt kérdés, hogy
a gimnázium után hova jelentkezzek.
32