Page 28 - 01_32_nagy.pdf

KULTÚRHARC

Oda és vissza a Tótágasból

REMEKÜL EGYENSÚLYOZNAK „A FULLASZTÓ,
1<20277 /«*.¸5v «6 f$ .(//·(1 9,&&(6
.¸11<('6«*v .¸=7, 9«.21< 3£/<£1
$ '8))(5 7(679«5(. $ 1(7)/,; 6252=$7$
2.7µ%(5 «1 ¼- «9$''$/ «5.(=,.

Elég kevés sorozat van, amit az ember úgy néz végig, hogy nem
akarja tudni, mi lesz a végkifejlet. Általában vesztüket már a pilot
bukása is mutatja. De mi imádunk rettegni, rágni a körmünket,
izgulni a szereplőkért, és közben mégis minden egyes alkalommal,
automatikusan kattintani a következő epizód(ok)ért. Számomra
a StrangerThings című sorozat ilyen (volt), hiszen már most
remegve várom a folytatást. De mi tette ilyen nagyszerűvé?
Egyrészt a hangulata, az egyensúly és arány tökéletes
megtalálása. Másrészt a színészek remekelnek. Megjegyzendő,
hogy itt nem a felnőttekre gondolok. A gyerekek egytől-egyig
zseniális alakítást nyújtanak, a legjobb értelemben, borzasztó,
hogy mennyivel komolyabban játszanak, mint nagykorú kollégáik.
Harmadrészt a történet alakításával sem volt probléma: konteótól
párhuzamos világokig minden volt benne, ennek ellenére mégis egy
koherens egészet alkotott. Mert a történet az évad végére teljesen
egyértelművé vált. Nekem külön szívem csücske a szerepjátékok
hőskorára való kikacsintás mindenféle Dungeons and Dragons N NOVVEMBBER 3300TÓÓLL
utalással, ami csak még jobban erősíti a korhűséget. Szóval
emberek, 10 epizód, kb. 1 órásak, egy nap alatt le tudjátok zavarni, A A MMOOZIIKBBAAN
a NETFLIX pedig egyben fogja kihozni az új évadot, nyugodtan
szánjatok rá egy hétvégét, és nézzétek meg egyben. Jó szájízzel. /bigbangmedia
(Springer Barnabás)
28