Page 10 - duetallozo_2022_aprilis_interaktiv

PRESS OF
Válogatás az ország legjobb diáklapjaiból
A MARGINÁLIS-ÉN

érne, és valami megmagyarázhatatlan
okból megrémültem. Tudtam, hogy erről
soha senkinek sem szabad beszélnem. A
megvető pillantásokat és a csúfolást már
rég megszoktam, de kettőnk magánya
egyre elviselhetetlenebb volt. A családom
már így is tébolyultnak nézett, és őszintén
nem akartam nekik semmi rosszat, de mar
egyáltalán nem érdekeltek. Végre kezdtem
magam ismét normálisnak érezni, es nem volt
meg az a luxusom, hogy a mások mércéje
visszanyomjon a semmirevalóságba.
Tisztán emlékszem a napra, amikor először
éreztem ismét egykorinak önmagam. Tizenhat
voltam, nagycsaládi ebéd és a nővérem
bemutatta az új barátját, majd hirtelen ő
is megjelent. A rokonaim mintha meg sem
látták volna, helyette engem kezdtek inkább
faggatni. Szerettem volna menekülni, de csak
záporoztak a vallató és elítélő kérdések.
Az évek során már hozzászoktam az ilyen
forgatókönyvű családi programokhoz, de
Vannak helyzetek, amelyeket eleve rossznak kellemes pillantását, amitől annyira feszült most először nem éreztem magam egyedül.
tartunk. Például, amikor nagy tömeg voltam mindig. Sokáig fel sem tűnt, hogy Mellettem állt és áradt belőle a nyugalom, hogy
előtt kell ismeretlen témáról beszélnünk. valami változott, mintha egész életemben valamiképpen soha nem hagy el. Megértettem.
Ugyanakkor vannak helyzetek, amelyeket csak ő és a képtelen érzéseink lettek volna.
alapvetően nem önmaguk miatt tartunk Majd feltűnt, hogy szépen lassan kezdek Attól kezdve gyakran megjelent a szobámban
rossznak. Például, amikor nagy tömeg előtt elromlani. Nehezebben koncentráltam és és csak nézett azzal a kontrasztos tekintetével.
kell önvalónkról beszélnünk. Ezeket mintha sokszor nem is értettem a világ történéseit, Aztán egyik este rám ült, és mint valami
már valami sajátos hagyományból utálnánk, nem tudtam sem enni, sem aludni — vaslap nyomta a mellkasom. Próbáltam
pedig aligha árthatnak nekünk. Sőt. ettől legalább lefogytam — aztán viszont küzdeni ellene, de éreztem, hogy nincs már
megéreztem azt a feszítő nyomást, amitől több erőm vele szemben. Mint az áldozat, aki
Kilencéves lehettem, amikor először majd évekig szorongtam: a bűntudatot, hogy elfogadja tehetetlenségét, úgy tűnt el a pillanat
találkoztunk, azt hiszem, együtt értünk szüntelen valami förtelmes bűnt követek el. nyomában minden békés düh és feszítő
be az öltözőbe. Ismerős volt valahonnan, nyomás. És ő is. Azt hiszem, az este után még
meggyőződésem volt, hogy emberemlékezet Máig homályos, hogy ez meddig tartott, de egyszer láttam, habár nem vagyok biztos, hogy
óta ismerjük egymást. Jelenléte egyszerre valamikor a szüleim is észre vehették és valóban ő lett volna az. Néha már abban sem
volt szokatlan és megnyugtató, de mint akit orvoshoz vittek. „Depresszió.” Nemsokára már vagyok biztos, hogy valaha létezett egyáltalan.
bántani akarnak, úgy kerültem ösztönszerűen ott állt a diagnózis nyersen a zárójelentésen, Kezdetben olyan volt, mintha csak elszenvedni
a pillantását. Mindvégig éreztem, hogy engem és én ott álltam tizenkét évesen megtörve, tudnám őt, aztán lassan még kedvező is lett a
néz. Csak állt és figyelt. A tehetetlenségemért értetlenül. Újabb és újabb gyógyszereket jelenléte. Megszoktam, elfogadtam, mindegy,
cserébe rémült harag öntött el, és azt kaptam. Persze, hatástalanok voltak, soha nem nem igazán vált más lehetőségem. Teljesen
kívántam, hogy soha többé ne lássam. történt semmi változás. Egyre gyakrabban tehetetlen voltam vele szemben, és maga a
jelent meg feltűnés nélkül, és ha olykor kis szándék is hasztalan volt, hogy figyelmen
Később egy párszor megint észrevettem a ideig nem láttam, megvallom, még hiányzott is. kívül hagyjam. Felismerve csodacsapásra
szünetekben. Néha tőlem méterekre ácsorgott megszűnt, és hátrahagyta az ürességet,
csak a folyosó másik felén, máskor viszont Aztán tizennégy éves koromban a parkban hogy mindig is tudtam ki ő. Nem maradt
mintha a hátam mögött állt volna. Egyre ülve megpillantottam, ahogy nekem integet. más csak egymagam, és a tény, hogy nem
közelebb éreztem azt a felkavaró és mégis Olyan érzés volt, mintha a bőre az enyémhez harcolhatok önvalóm ellen.

DUE-táborok 2022. június 25.-július 3. Balatonkenese
DUE újságíró és blogger tábor - DUE fotós tábor - www.duetaborok.hu

10