Page 5 - 01.pdf

PRESS OF

közepe táján megjött az üzenet, hogy ismét
járnunk kell iskolába. Mikor beléptem az
osztályterembe egyből észrevetettem, hogy
visszakerült régi helyére a vörös csillagos
címer. Az osztályokat összevonták, már
nem harmincan, hanem ötvenen voltunk
egy tanteremben. Ezzel azt magyarázták,
hogy nincs annyi tanító, mert elmentek vagy
elvitték őket. Debrecenből küldtek helyettük
újakat, így büntették őket. Sokáig éreztük
még a forradalom hatását. Az emberek már
nem jöttek rádiót hallgatni, a felnőttek sem
beszéltek előttünk semmit. Az iskolában nem
volt tüzelő, nekünk kellett vinni otthonról.
S persze az unokatestvérem is tanulta
tovább az oroszt. Bajban is volt szegény az
iskolában, meg otthon is, mert nem hitte
el neki senki, hogy elveszítette a könyveit.
ennek az öreg cselédnek, ő vitte el a kis Amilyen gyorsan és mindent elsöprően
Erzsit nagyanyánkhoz, amikor látta, hogy jött a szabadság szele, ugyanolyan gyorsan
otthagytuk. Sokszor megköszöntük a néninek távozott is. Csak reményvesztettséget,
és sietve mentünk a kicsiért. Szerencsénk bizalmatlanságot hagyott maga után.”
volt, mert nagyanyánk éppen akkor akarta Ez csupán egy történet a sok közül. A
hazavinni az édesanyjának. Már több nagyapám története. Arra kérlek benneteket,
háznyira jártunk tőle, mikor utánunk kiáltotta: hogy míg van kitől, kérdezzetek ti is,
„El ne hagyjátok megint!” Azt, hogy különben a feledés homályába merülnek
néném mikor tudta meg Erzsi lánya 56’-os ezek az értékes visszaemlékezések.
kalandját, a mai napig nem tudjuk. November Jó anekdotázást kívánok!
5